Ilyesmi jellegű beszámolókat várunk az olvasóktól (bár ez a MNO.HU honlapról való):

A régi mondás szerint addig számít a vásárló, amíg a pénzt kifizeti, és sajnos ez a bölcsesség sokszor ma is helytállónak bizonyul. Amikor a megcáfolhatatlan reklamációt senki sem akarja elfogadni, és nem létező jogszabályra hivatkozva pingpongoznak a tisztelt vevővel. Így jártam én is.

Egy bevásárlóközpontban vásároltam meg az A II. világháború története című DVD-sorozatot. Úgy gondoltam, hogy a négyrészes, összesen tizenhat órás történelmi visszatekintést egyszer lesz időm megnézni, s így a régen tanultakat felidézhetem, ismereteimet bővíthetem.

Nem várt bosszúság volt, hogy az első rész megtekintésekor a százhuszonhetedik percben, Norvégia merész meghódítása után, Winston Churchill hatalomra kerülését követően a filmanyag kockáira esett szét, a hang elszállt, s ettől a perctől lejátszhatatlannak bizonyult a hang- és képhordozó.

A hipermerket vevőszolgálatánál (milyen szép összetett szó, kiszolgálják a vevőt) azt felelték: mivel már kibontottam a DVD-t, tehát hiányzik róla a celofáncsomagolás, nem tudják becserélni a filmsorozat első részét. Arra a magától értetődő felvetésemre, hogy ha nem bontom ki, nem tudom beletenni a házimoziba, s akkor nem derül ki, hogy hibás – nem tudtak mit felelni.

Nevezzük végre nevén, a Tesco hipermarketben végül egy nemrég megváltozott jogszabályra hivatkozva (amely pont akkor nem volt ott a fiókban) arra biztattak, hogy a kiadónál reklamáljak, ugyanis őket kötelezi a jog a cserére. A borítón olvasható kiadónak, az Automata Multimédia Kft.-nek az internetes portálján se cím, se telefonszám. E-mailt azért küldhetek, s ezt meg is teszem. „Tisztelt Kiadó! Nemrégiben az Aréna Plaza Tesco-áruházában megvásároltam az Önök által kiadott, „A II. világháború története” című DVD mind a négy kazettáját. Az első kazetta közepén rendszeresen szétesik a kép és a hang, s nézhetetlen a film. Szeretném becserélni ezt az első részt, azt remélve, hogy a további három DVD-vel nincs hasonló probléma. A film szakmai hozzáállása jó, a Duna TV- és a Spektrum-logó egyfajta minőséget garantálna, de ez a hiba élvezhetetlenné teszi a filmjüket. Kérném a probléma mielőbbi orvoslását.”

Választ erre nem kaptam, mint ahogyan később a Nagy Attila ügyvezető-igazgatónak küldött elektronikus levélre sem. A fentebbiek miatt kialakult tanácstalanságomat a Tesco sajtóosztályával is megosztottam. Sokáig vártam a válaszukat, de nem reagáltak a panaszomra, sem felvetéseimre. A történteket jeleztem a budapesti központtal működő Fogyasztóvédelmi Egyesület jogtanácsosának, dr. Eitmann Róbertnek is, aki a következőképpen válaszolt. „Sok esetben találkozunk hasonló problémával. Első körben ugyanakkor a kereskedő, azaz a Tesco az, amelyik hibázott, mivel vele áll Ön szerződéses jogviszonyban. Nem mutogathat tehát a gyártóra, és arra végképp nem hivatkozhat, hogy »már ki van bontva a csomag«.

A lényeg a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 306. § (1) bekezdése értelmében: hibás teljesítés esetén a jogosult, azaz a vásárló a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek, azaz a kereskedőnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget – ez alapján tehát Ön a Tescótól követelheti a javítást vagy a cserét. Az, hogy Ő hogy intézi el mindezt a gyártóval, ez már az ő dolga” – olvasható a jogász levelében.

Mindezek után újra felkerekedtem, hogy a kérdéses áruház ügyfélszolgálatán újra tiszteletemet tegyem. Már gépiesen mondta is a fiatalember a betanult szöveget, mely szerint egy nemrégiben megváltozott jogszabály következtében a kiadóval kell felvennem a kapcsolatot. Kissé felemeltem a hangomat, elővettem a fogyasztóvédők állásfoglalását, és kálváriámat ecseteltem, miközben végignéztem a mögöttem várakozó soron. A fiatalember rögtön a telefon után kapott, majd a feljebbvalója utasításának megfelelően készségesen becserélte a DVD-korongot.

Azzal a tanulsággal bandukoltam hazafelé, hogy mennyivel gyorsabban elintéződött volna ez az ügy, ha első alkalommal ordítani kezdek, és ököllel verem a pultot. Természetesen újságíróként is elküldtem kérdéseimet az Automata Multimédia Kft.-nek, illetve a Tesco sajtóosztályának – választ a korábban megszokottak jegyében nem kaptam.

Ha reklamálunk, nyissuk ki a szánkat. Kiabáljunk, és ököllel csapkodjuk az asztalt. Aztán ha vásárlói jogainkat sikerült érvényesítenünk, otthon lenyugodva rakjuk be a lejátszóba a DVD-nket, hátha nem ugrik majd szét a képe a százhuszonhetedik percben. És reméljük a további részekről, hogy ne legyenek selejtesek, hátha tényleg megismerkedhetünk a II. világháború történetével. Ne higgyünk egyes áruházak illetékeseinek – a filmek megtekintése előtt ne féljünk a DVD-t kicsomagolni!