A heti adás tartalma:
Van képük hozzá?! Szabálytalan parkolás után szabálytalan követelések? Az ombudsman javaslata szerint ezentúl hely és időrögzítésre alkalmas digitális fényképekkel, és nem csak a nyilvántartásukban való szerepléssel kellene bizonyítsák a parkolási társaságok a pótdíjkövetelésük jogosságát. Szabó Máté, a fővárosi parkolási rendelet módosítását kezdeményezte. Elévült büntetések, jogszerűtlen követelések, és tanácstalan autósok. A stúdióban Szabó Máté ombudsman és Herpy Miklós ügyvéd. Kánikula II. Véget ért a fogyasztóvédelem két hónapos nyári akciósorozata. Jobb vagy rosszabb lett a helyzet a tavalyi tapasztalatokhoz képest? Átverések, bírságok és tanulságok Wittich Tamással, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság főigazgatójával. Panaszkönyv. Hogy tudjuk, kinek mihez van joga.

Adás:
2009. augusztus 31. hétfő 17.30 és 23.30
2009. szeptember 4. péntek 10.05
2009. szeptember 6. vasárnap 8.05

Az utóbbi hónapokban Németországban és Ausztriában is rendszeresen téma volt a sajtóban az úgynevezett „műsajtok” és „műsonkák” megjelölése, amelyek a vendéglátásban és a kereskedelemben egyaránt jelen vannak.

Elsősorban a fogyasztóvédők követelnek pontosabb termék-megjelölést, hogy elkerülhető legyen a vásárlók félrevezetése. A probléma Magyarországon is aktuális, hiszen ilyen termékeket a közösségi kereskedelem során hazánkban is forgalomba hoznak – írja a Világgazdaság Online.
Az EU államaiban csak olyan terméket szabad „sajtnak” nevezni, amely tejből készült, és az ilyen termékhez tilos például növényi zsírt hozzáadni. A „sonka” fogalmának meghatározásáról nincs egységes európai szabályozás.
Egyes tagállami szabályok, mint pl. az osztrák Codex Alimentarius (Élelmiszerkódex) vagy a Magyar Élelmiszerkönyv azonban meghatározzák, hogy mely termékek hívhatók „sonkának“, és hogy ezeknek a termékeknek pl. milyen magas lehet a víztartalma. Ezek a szabályok azonban az egyes tagállamokban gyökeresen eltérnek egymástól.
A kereskedelemben is elérhetők olyan, sajtot helyettesítő termékek, amelyek nem tejből készültek, hanem többek között növényi zsírból, vízből, ízfokozókból és más hozzáadott anyagokból. Ezt az egészségre ártalmatlan sajt-imitációt a kereskedelemben ennek megfelelő megjelöléssel kellene ellátni. Különösen tilos a „sajt“ szót a termék megjelölésére használni.
A gyakorlatban ezeket a termékeket sokszor „pizza-feltétnek“ vagy „pizza-mixnek“ nevezik. A vendéglátóiparban, ahol ezeket a termékeket – elsősorban költségkímélési okokból – szintén használják, tilos olyan benyomást kelteni, hogy az ételt igazi sajttal készítették és tálalták a vendégnek, ha ez nincs így (pl. nem nevezhetik paradicsomos, sajtos pizzának a terméket, ha a feltét nem sajtból készült).
A fentiek betartásával a hatályos jogszabályok követelményei alapvetően ki lennének elégítve. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy a fogyasztó ne legyen megtévesztve az ilyen jellegű termékek összetevőivel kapcsolatban. Ugyanis egy ilyen műsajt külső megjelenése nem igazán különbözik egy igazi sajtétól. Különösen problémás, ha ezeket a termékeket az élelmiszer-boltokban a tejtermékek közvetlen közelében (pl. azon a hűtőpulton, ahol egyébként a sajtok vannak) kínálják eladásra.
A sonkákkal kapcsolatban szintén többször előfordult Magyarországon, hogy nem tartották be az összetételre vonatkozó törvényi szabályokat. Így a kereskedelemben egyre több olyan sonkajellegű termék bukkan fel, amely a megengedettnél több vizet tartalmaz, illetve amely egybefüggő húsdarabok helyett hozzáadott húsdarabkákat, vizet és összekötőanyagot tartalmaz.
„Magyarországon még nem folyik olyan mértékű vita a helyettesítő termékek megjelölésével és az élelmiszerek összetételével kapcsolatos szigorúbb szabályokról, mint nyugati szomszédunknál vagy Németországban” – mondja Torsten Braner, az enwc nemzetközi jogi tanácsadó budapesti partnere.
A közösségi jogász szerint a téma azonban ugyanúgy aktuális, hiszen ezeket a termékeket a közösségi kereskedelem során természetesen Magyarországon is forgalomba hozzák. Így előbb vagy utóbb Magyarországon is fel fog merülni, hogy miképp kellene kezelni ezt a kérdést – különösen fogyasztóvédelmi szempontból. „Arra azonban nem kellene várni, hogy a közösségi jogalkotás adjon egyedül megoldást erre a problémára” – idézi a szakembert a Világgazdaság Online.

Becslések szerint a „piacozó” őstermelőknek csupán harmada kínálja saját portékáját a vásárlóknak; a többiek őstermelői igazolványukkal visszaélve ismeretlen eredetű termékeken próbálnak túladni.

A termelők szerint sokan import árut sóznak a vásárlókra, de olyan „őstermelő” is akad, aki kicsomagolva teszi pultjára a hipermarketben vásárolt termékeket – írja az Origo.
Galló János huszonöt éve foglalkozik kecsketenyésztéssel, három éve pedig őstermelőként saját feldolgozót is létesített. Annak reményében fogott bele a sajtkészítésbe, hogy jószágainak tejét nagyobb haszonnal, késztermékként értékesítheti. Számításait azonban, úgy tűnik, keresztülhúzzák azok a viszonteladók, akik őstermelői igazolványukkal visszaélve árusítják innen-onnan összevásárolt tejtermékeiket. „Országszerte egyre többen kínálnak kecskesajtot, sokasodnak azok a konkurensek is, akik – bár rendelkeznek őstermelői igazolvánnyal – nem termelők. Egyesek külföldi portékát árulnak, mások tehéntejjel kevert kecsketejből készítenek sajtot” – panaszolja az Origónak a kiskunfélegyházi Galpesi Kecsketenyészet tulajdonosa. Mint mondja, olyan konkurensük is van, aki a raktáráruházakban vásárolt sajtokat őstermelői termékként tukmálja vásárlóira. Viszonteladókkal pedig a valódi őstermelők nem tudják fölvenni a versenyt, hiszen a családi alapon gazdálkodók képtelenek negyven-ötvenféle terméket előállítani. „A vevők azt hiszik, hogy az őstermelők pultja olyan, mint egy bolt, pedig nálunk csupán néhány fajta áru kapható. Aki sokféle tejterméket árul, általában nem őstermelő” – hangsúlyozza Galló.
A kiskunfélegyházi termelő akkor tudná késztermékként értékesíteni összes kecsketejét, ha a „svindler” árusok eltűnnének a piacokról, ám szakhatósági ellenőrzések híján erre nincs remény. Pedig Galló szerint könnyen fennakadhatnának a rostán azok a piacozók, akik őstermelői igazolvánnyal igen, földterülettel és jószágokkal azonban nem rendelkeznek.
A Galpesi Kecsketenyészet tulajdonosa egyelőre nem kívánja fejleszteni a mintegy száz kecskéből és hét tehénből álló gazdaságát. Mint mondja, elsődleges célja a jelenlegi állomány tejének feldolgozása és értékesítése – több munkát nem is bírna el a négytagú család. „Korábban a tej egy részét felvásárlóknak adtuk el, idén azonban úgy döntöttünk, hogy az összes alapanyagot magunk dolgozzuk fel. Állandó vevőkört próbálunk kialakítani: hetente négyszer piacozunk, és házhozszállítást is vállalunk. Utóbbi most kezd felfutni; amióta tehéntejet és -sajtot is készítünk, egyre többen rendelnek tőlünk” – mondja a gazdálkodó.
Galló János szerint egy kecskefarm és egy tejfeldolgozó beindításához legalább tizenöt-húszmillió forint tőke szükséges. Ebben benne van a jószágok, egy modern istálló, higiénikus fejőház, valamint a tejüzem kialakításának és felszerelésének (például csomagológép, üst) ára is. Az így előállított kecsketejet a szabadpiacon háromszáz-négyszáz forintért értékesíthetik az őstermelők, a felvásárlók pedig literenként száz-százharminc forintot adnak a termékért. A kecskesajt kilójáért körülbelül 2500-3500 forintot kaphat az őstermelő.

(elelmiszer.hu)

Olvadó ajtóborító panelek miatt csaknem 700 ezer, Kínában készült Toyotát kényszerül visszahívni a japán gyártó. Az autókat természetesen ingyen megjavítják.

A 688 314 autóban a problémát a rossz elektromos ablakemelő rendszer okozza, amely az elkészítéskor használt túlzott mennyiségű kenőanyag miatt túlmelegedhet, és szélsőséges esetekben olvadáshoz vezethet. Minden érintett autó egy közös gyárból került a piacra, így könnyű volt megtalálni és orvosolni a problémát, most már csak a több százezer Toyota-tulajdonos autójának kijavítását kell állnia a gyártónak.

A majdnem 700 ezer autóból 384 ezer Camry, 245 ezer Corolla, 35 ezer Vios és 22 ezer Yaris.

A Hírtv fogyasztóvédelmi műsorának heti témája:

Édes élet?
Ismét csatatérré vált a hazai mézpiac, de mi áll valójában az ügy hátterében? Miközben bizonyítékok hiányában lezárult a méhészek ellen indított rendőrségi eljárás, most az ügyészség a hivatal ellen nyomoz. De ki és mit hamisított: a magyar cégek a mézet, vagy a hatóság a mintákat? Kinek érdeke a hazai méhészek tönkretétele? És kiben bízzunk mi fogyasztók, amikor bizonyított, hogy a boltokban kapható mézek jelentős része hamisítvány? Egy végtelen történet újabb fejezete Süth Miklós szakállamtitkárral és Takács Ferenccel, az Aranynektár vezetőjével. Panaszkönyv. Hogy tudjuk, kinek mihez van joga.

Adás:
2009. augusztus 24. hétfő 17.30 és 23.30
2009. augusztus 28. péntek 10.05
2009. augusztus 30. vasárnap 8.05

A magyar vásárlók többsége a különálló boltokat részesíti előnyben a bevásárlóközpontokkal szemben. A plázákba járók egynegyede a város széli bevásárlóközpontokat látogatja a leggyakrabban, a további egyötödük pedig a belvárosi plázákat választja - derül ki a GfK legfrissebb, 2009 júniusában készült bevásárlóközpontokkal kapcsolatos kutatásából.

A könnyű eligazodás/közelség, a könnyű megközelíthetőség, valamint a termékkínálat változatossága a három legfontosabb tulajdonsága az ideális bevásárlóközpontnak.A GfK Hungária 2009 júniusában országos hatókörű, reprezentatív, bevásárlóközpontokkal kapcsolatos kutatásában az általános vásárlási szokásokat és imázselemeket vizsgálta. A kutatás során összesen négy bolttípust vizsgáltak. A bevásárlóközpontot vagy plázát (város széli, illetve belvárosi), ahol egy épületen belül több különálló üzlet található, melyek többsége nem élelmiszer-jellegű termékeket árul. A bevásárlóközpontban gyakran van valamilyen szórakozási lehetőség is (pl. mozi, játékterem), többek között ez is megkülönbözteti a hipermarkettől. A különálló boltokat (ezek épületében csak egyetlen üzlettípus üzemel és a bolt maga egy településen belül, de nem bevásárlóutcában helyezkedik el), illetve a városon belül kiépített bevásárlóutcákat.

A különálló boltok a legnépszerűbbek

"A megkérdezettek több mint egyharmada különálló boltokban vásárol leggyakrabban. Kedveltség szempontjából is ez a legnépszerűbb bevásárlóhely-forma. A vásárlók egynegyede város széli bevásárlóközpontokat látogat leggyakrabban a négy típus közül, további egyötödük pedig belvárosi plázákat. A bevásárlóutcák mindössze a vásárlók 6 százalékát vonzzák elsősorban". A válaszadók 83 százaléka abban a bolttípusban vásárol a leggyakrabban, amelyiket a legjobban kedveli. Azok, akik úgy nyilatkoztak, egyik bevásárlóhelyet sem kedvelik a négy közül - a megkérdezettek egyötöde -, jellemzően a különálló boltokat választják bevásárláskor. Azok (12%), akik a kutatásba bevont bevásárlóhelyek egyikét sem választották, mint a leggyakrabban látogatott bolttípust, feltehetően két okból nyilatkoztak így.

Egyrészről nem ők a családban a vásárlásért felelős személyek, másrészt egyáltalán nem foglalkoznak a bevásárlással, vagy - anyagi és életmódbeli okokból - máshol, például a piacon vásárolnak. Érdekes, hogy a városi lakosok (a 10 000 fő feletti településeken élők) körében csak a boltpreferenciák terén látható némi különbség a teljes, országos mintához képest.

A városban lakók valamivel nagyobb arányban látogatnak belvárosi bevásárlóközpontokat (23%) szemben az ország egészére jellemző 18 százalékkal. Több mint egyharmaduk (37%) jár legalább hetente plázákba, szemben az országosan jellemző 31 százalékkal. Azonban jelentős különbségek lehetnek egyes bevásárlóközpontok vonzáskörzetében élők vásárlási szokásaiban, attitűdjeiben, ezért célszerű ezeket egyedileg is megvizsgálni.

Az ideális bevásárlóközpont

Arra a kérdésre, hogy "Ön számára milyen az ideális bevásárlóközpont" azok a válaszadók, akik látogatják a négy bevásárlóhely valamelyikét a három legtöbbet említett ideális tulajdonságként a könnyű eligazodást/közelséget, a könnyű megközelíthetőséget, valamint a termékkínálat változatosságát (árak szempontjából) említették. Mindhárom tulajdonságot a válaszadók fele választotta. Negyedikként és ötödikként követi még ezeket a hosszú nyitva tartás (a vásárlók egyharmada számára fontos) és a nagy területű élelmiszerbolt megléte (a vásárlók egynegyede említette).

Érdekes, hogy az ingyenes parkolás csupán a vásárlók 17 százalékának lényeges. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a lakosság nagy része rendszerint nem autóval jár bevásárolni, még a bevásárlóközpontokba sem. Ha az ideális bevásárlóközpont jellemzőit bolttípusok-preferencia szerint vizsgáljuk, elmondható, hogy a különálló boltok látogatói az átlagosnál kevésbé tartják lényegesnek a hosszú nyitva tartást, az ingyenes parkolást és a különféle szórakozási lehetőségeket.

A városszéli bevásárlóközpontokat preferálók számára a legfontosabb a kínálat változatossága ár szempontjából: ezt a vásárlók fele említette. Az átlagnál fontosabb számukra a hosszú nyitva tartás és egyharmaduk jelölte meg az ingyenes parkolást. A belvárosi plázák fiatalosabb látogatókörének az átlagot meghaladó mértékben fontosak a szórakozási lehetőségek (18%), valamint a magas presztízsű üzletek. Ezen kívül viszonylag fontosnak ítélték még a jó eligazodást és a könnyű megközelíthetőséget, de az átlagnál kisebb arányban. A városi lakosok közül a budapestieknek elsősorban a kényelem és a praktikusság a fontos. A budapesti vásárlók számára az országos átlagot meghaladó mértékben (56%) fontos a változatos árfekvés, illetve a hely közelsége.

Relatíve kevésbé fontos nekik, hogy könnyű legyen eligazodni a bevásárlóközpontban, és az ingyenes parkolást is csak 9 százalékuk választotta be a három legfontosabb tulajdonság közé.

A belvárosi plázákban vásárolók a leggyakoribb bevásárlóközpontba járó

Leggyakrabban azok járnak bevásárlóközpontba, akik a belvárosi plázákat jelölték meg a leggyakoribb vásárlási helyükként. Csaknem felük hetente legalább egyszer megfordul egy bevásárlóközpontban. Őket követik gyakoriság terén a városszéli plázák látogatói, akiknek csaknem egyharmada hetente egyszer, további 21, illetve 29 százalékuk pedig kéthetente vagy havonta vásárol itt.

A legritkábban pedig azok járnak bevásárlóközpontokba, akik a különálló boltokat preferálják, de még közöttük is találunk olyan vásárlót (17%), aki legalább hetente megfordul ebben az üzlettípusban.

Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) országos hálózatában több tanácsadói iroda fenntartása veszélybe került, mert a működtetésükhöz szükséges pénzügyi hátteret a jelenlegi pályáztatási rendszerben egyelőre nem sikerült biztosítani - nyilatkozta Dietz Gusztávné, a civil szervezet elnöke az MTI-nek.

Országos hálózatukban 64 iroda fogadja a hozzájuk forduló fogyasztókat, és látja el őket panaszuk kezeléséhez szükséges tanácsokkal - mondta Dietzné. Tavaly több mint 13 ezren keresték meg az irodákat, számuk évről évre növekszik, és már nemcsak az egyéni fogyasztók, hanem a piac más szereplői is igénybe veszik a fogyasztóvédelmi szolgálatot.

Dietz Gusztávné tájékoztatása szerint az OFE 64 irodájának működtetéséhez - megkötések nélküli felhasználás esetén - legkevesebb 30 millió forintra lenne szükség, azonban a legutóbbi pályázaton 24 millió forint támogatást nyertek el az irodák működtetésére a szakterületet felügyelő Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) pályázatán a 2009. június 1-jétől számított egy évre.

Dietz Gusztávné elmondta: több civil fogyasztóvédelmi szervezet is már többször szóvá tette az országgyűlés fogyasztóvédelmi eseti bizottságában, hogy a civil feladatok ellátásához szükséges pénzügyi háttér bizonytalan, kiszámíthatatlan. Ezt tovább tetézi, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság által együttműködésre kijelölt irodák, amelyek a Fogyasztóvédelmi Tanácsadói Iroda országos hálózatának tagjai, előnyben részesülnek a pályázatokon, miközben a már bizonyítottan jól működő szolgáltatások működtetése veszélybe kerülhet.

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) a hét elején kiadott közleményében jelezte, hogy a pályáztatási rendszer miatt az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület - Magyarország legnagyobb fogyasztóvédelmi szervezete - tanácsadó irodáinak tucatjait lesz kénytelen bezárni.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) erre a felvetésre úgy reagált, hogy sajnálatos módon az idén sem, de a közeljövőben sem várható, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek olyan mértékű forráshoz jussanak, amely valamennyi szervezet számára kielégítően biztosítaná az általuk üzemeltetett irodák költségvetési pénzből történő finanszírozását.

(Világgazdaság Online)

A sebességváltó lehetséges hibája miatt visszahívnak összesen 16 ezer Audit és Volkswagent (VW) az Egyesült Államokban, közölte a két gyártó csütörtökön.

Az Audi szerint összesen 2500 Audi TT, Audi TT Roadster és Audi A3 típusú gépkocsinál fordulhat elő probléma. A VW-nél a Jetta, a Jetta SportWagen, a GTI és az Eos modellek közül vizsgálnák át a 2008 szeptembere és 2009 augusztusa között gyártott, DSG fajtájú váltóval felszerelt 13.500 kocsit.

A vizsgálatok során egy hőmérsékletérzékelő meghibásodása miatt egyes esetekben figyelmeztető lámpa gyulladt fel a műszerfalon. Más esetekben az automata váltóberendezés magától az N (Neutral) állásba helyezkedett.

A VW és az Audi részesedése az amerikai piacon szerény. Míg a General Motors 190 ezer kocsit adott el júliusban, VW-ból 20 ezer fogyott, Audiból pedig 6500 talált gazdára.

(Világgazdaság Online)

A hatóság betiltotta a Skype videohívását népszerűsítő hirdetését, mert az hamis képet mutatott a rendszer minőségéről.

Egy sokakat (engem is) érintő probléma a HírTV honlapjáról:

Rosszul járhat, aki megfeledkezik évek óta nem használt bankszámlájáról. A kereskedelmi bankok ugyanis nem zárják le automatikusan ezeket, s így minden hónapban nő a számlavezetési díj, amelyet az ügyfélnek akkor is ki kell fizetnie, ha az adott számlán ennek csak a töredéke található.

Becslések szerint több tízezer ilyen „alvószámla” után szednek számlavezetési díjat a bankok, ez a szám - havi 500 forintos díjjal felszorozva több évre visszamenőleg - nem csekély bevételt jelent a pénzintézeteknek. A behajtást követeléskezelőkre bízzák.

A behajtó cégek szerint a bankok éppen a nagy számú, de viszonylag alacsony összegű tartozások miatt várnak - sokszor akár évekig is - a számla benyújtásával.

Thummerer Péter, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének elnöke elmondta: ha egy bank nem értesíti az adósait, illetve az ügyfeleit arról, hogy nekik tartozásuk van, az nem jelenti azt, hogy a tartozás elévülne. A jogi érvényesíthetősége változik meg ezeknek a tartozásoknak, de gyakorlatilag bármikor lehet követelni az adóson – tette hozzá.

A hazai pénzintézetek gyakorlata eltérő. Néhány banknál - ha a számláról elfogy a pénz - három hónap után automatikusan megszüntetik azt. A többség azonban rendszeres havi díj ellenében továbbra is fenntartja az „alvószámlákat”. A megszüntetés feltételeit a bankok üzleti szabályzata tartalmazza.

(hírTV)

Nálam pikánsabb a helyzet, mivel egy közös bankszámla az eset tárgya, aminek a tulajdonosa meghalt. Eddig azt hittem, én is tulajdonos vagyok, mire kiderült, hogy csak meghatalmazott, aki persze nem szüntetheti meg a számlát, azt az illető halálakor a jegyzőnek kellett volna megszüntetnie. Szóval bonyolult, csak hogy jöjjek ki belőle okosan?

Állítólag a jégkrém baromira hizlal, a Világgazdaság Online alábbi cikke nyomán viszont felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis mitől?

Európa legrégebbi és legnagyobb befolyással rendelkező fogyasztóvédelmi magazinja, a német Stiftung Warentest felmérése a dobozos vanília jégkrémeket hasonlította össze.


A legmeglepőbb eredményt a jégkrémek levegőtartalmának mérésekor tapasztalták: a legtöbb jégkrém térfogatának fele levegő. A Stiftung Warentest fogyasztóvédelmi lap júniusi számában tette közzé felmérését a dobozos vanília jégkrémekről. 22 terméket vizsgáltak, köztük több Magyarországon is forgalmazott nemzetközi márkát.

A felmérés során értékelték az ízesítéshez használt anyagokat, a tejszíntartalmat, a csomagolást, a termékismertetőt, vizsgálták a mikrobiológiai jellemzőket és a termék levegőtartalmát. Az érzékszervi vizsgálat során a termék kinézetét, ízét és állagát tesztelték. Az érzékszervi vizsgálat 40 százalékot képvisel az összesítésben, az ízesítő minősége 25 százalékot, a mikrobiológiai jellemzők 20 százalékot, a termékleírást 10 százalékot, a csomagolás pedig 5 százalékot.

A legjobb 2,2-es pontszámot is a Häagen-Dazs vanília jégkrémje kapta, „Jó” minősítéssel. A második legjobb termék 3,5-es pontszámával még éppen belefért a „Kielégítő” kategóriába. Az őket követők pontszámuk alapján viszont már csak a „Megfelelő” kategóriában kaptak helyet. A szöveges értékelés szerint a Häagen-Dazs Vanília tartalmas, finom, a legmagasabb tejszíntartamú, és növényi zsíradékot egyáltalán nem használnak gyártása során. Az ízt vaníliakivonat adja, nem tartalmaz aromát vagy színezéket, ezzel együtt a legdrágább jégkrém volt a vizsgáltak közül.

A legmeglepőbb eredményt a fagylaltok levegőtartalmának mérése hozta. A jégkrémek gyártása során levegővel habosítják a terméket, a teszt az azonos mennyiségű fagylalthoz hozzáadott levegő mennyiségét mérte. A Häagen-Dazs Vanília esetében ez az érték csupán 22 százalék volt, míg az összes többi jégkrémnél 100 százalék körüli − jellemzően feletti − értéket mértek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy még a jó minőségű termékekhez is a felhasznált alapanyagokkal megegyező űrtartalmú levegő kerül. (Az alacsony levegőtartalom magyarázza, hogy a Häagen-Dazs fagylaltok lassabban olvadnak, s tálalás előtt éppen ezért várni kell 10-20 percet, hogy adagolhatóvá puhuljanak).

Ha alaposan megvizsgáljuk a termékek címkéjét, laikusként is láthatjuk, hogy az űrtartalom és töltőtömeg aránya széles skálán mozog. A jégkrémek esetében általában majd kétszeres mennyiséget kell megvennünk ugyanannyi töltőtömegért, a literes doboz jellemzően csupán 500 gr súlyú (a Häagen-Dazs fagylaltok kivételével, ahol egy fél literes doboz töltőtömege 410-430 gr fajtától függően).

Ajánló, ezúttal még időben.

Sarcharc? Beszállítók és üzletláncok. Sarcharc, vagy jogos követelés a beszállítói díj, termékdíj, polcdíj, üzletnyitási díj? És hogy érint mindez minket, a sor végén álló fogyasztókat? Mennyivel fizetünk többet azért, mert a hazai kisvállalkozók kiszolgáltatottak? És min változtat majd a most aláírt élelmiszer-etikai kódex? Magyar polcra magyar termék de kitől és mennyiért? Vendégek: - Pálfi Jenő panaszos - Kádár Zsuzsanna elnök, Multinacionális Cégek Károsultjainak Egyesülete - Feldman Zsolt főosztályvezető-helyettes, FVM - Vámos György főtitkár, Országos Kereskedelmi Szövetség

Adás:
2009. augusztus 17. hétfő 17.30 és 23.30
2009. augusztus 21. péntek 10.05
2009. augusztus 23. vasárnap 8.05

A cikk magáért beszél, éljünk a lehetőséggel!

A Greenpeace és a Levegő Munkacsoport néhány hónapja közös vegyianyag-kampányba kezdett. A kampány célja annak feltárása, hogy hétköznapi termékeinkben milyen "súlyos aggodalomra okot adó vegyi anyagok" találhatóak.

A kampány a REACH uniós jogszabályra épül. "A REACH az Európai Unió 2007 óta érvényben lévő vegyianyag-rendelete, amely minden előnye ellenére végül megengedte a cégeknek, hogy a bizonyítottan káros vegyi anyagok is a hétköznapi termékekben, a boltok polcain maradhassanak. Az új szabályozás szerint a veszélyes vegyületeket ráadásul a címkén sem kell feltüntetni, tehát még választási lehetőségünk sincs, hogy biztonságos, egészségünkre káros anyagokat nem tartalmazó terméket válasszunk" - olvasható a vegyi.blog.hu oldalon.

Ennek ellenére a REACH biztosítja az európai fogyasztóknak azt a jogot, hogy információhoz jussanak az egyes termékekben található veszélyes anyagokat illetően. A cégek 45 napon belül mindig kötelesek válaszolni arra, hogy van-e a REACH szerinti legveszélyesebb anyagokból a termékeikben.

A Greenpeace és a Levegő Munkacsoport ehhez segítségképpen egy tájékoztató anyagot és egy mintalevelet készített, utóbbit erről az oldalról töltheti le, nyomtathatja ki: www.levego.hu/letoltes/karosvegyszerek.doc

A Levegő Munkacsoport és a Greenpeace a beérkező információkat a vegyi.blog.hu oldalon gyűjti össze.

Eddig sem terveztem, hogy bármilyen magyar vonaton bármilyen ételt vagy italt fogyasszak (és még egy halom pénzt is adjak érte), de a STOP.HU alábbi cikke után végképp nem teszem:

Zsíroldószer volt az InterCityn mérgező ásványvízben

A szakértői vélemény szerint erősen lúgos, ablaktisztításhoz használt zsíroldóval volt szennyezett az az ásványvíz, amelytől egy idős nő rosszul lett még áprilisban a Debrecenből Budapestre tartó egyik vonaton - írta szombati számában az Új Néplap.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei napilapban olvasható: az asszonyt miután ivott a vonaton vásárolt ásványvízből, olyan rosszullét fogta el, hogy kórházba kellett szállítani. A rendőrség az eset után vizsgálatot rendelt el, és ehhez szakértői véleményeket kért.

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatósága által készített toxikológiai vélemény a víz lúgosságát és a zsíroldószer meglétét állapította meg. Az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint a szennyezett víz csupán könnyebb sérüléseket okozott a nőnek.

A szakértők azt is kizárták, hogy a szennyeződés a gyártás folyamán került volna a flakonba - írta az újság.

Ha fogyni szeretnék, azt nem így képzelném el...
(Viszont jó lett volna tudni, melyik cég mikor gyártott melyik termékéről van szó.)

Egy technikai ügyfélszolgálatot üzemeltető cég ötezer felhasználót kérdezett meg, hogy melyek azok a technológiai szakszavak, amelyeket nem értenek.

Toplistás lett a WAP, a dongle, a cookie, és az eternet is. A szakemberek megállapították azt is, hogy a vezető technológiai vállalatok sokszor pusztán marketingokokból találnak ki új szakszavakat a már létezők helyett, így okozva káoszt a vásárlók ás felhasználók körében.

Felvetődhet például a kérdés, hogy egy Apple számítógép FireWire aljzatába bele lehet-e dugni egy Sony termék i.LINK kábelét, vagy egy Texas Instruments-féle Lynx csatlakozót. Kevesen tudják, hogy a három megnevezés pontosan ugyanazt takarja.

Szintén sok kavarodás az Európa nagy részén mostanában terjedő digitális televíziózás körül is, az emberek ugyanis nem tudják, hogy mi a különbség az analóg és digitális adás között.

A felmérést készítő Gadget Helpline szerint a technológiai vállalatoknak egyszerűbb és egységesebb kifejezéseket kellene használni, hogy azokat mindenki megértse.

Elsőként a HírTV fogyasztóvédelmi műsorának eheti adását szeretném ajánlani, amit sajnos sem beilleszteni, sem belinkelni nem tudok, aki szemfüles, az viszont még elcsípheti az adást.
A témák:

A nagy leleplezés?

Bírságok, perek, büntetések, ellenőrzések. Elkészült az Egyesített Feketelista. Mostantól egy helyen találhatók a csődeljárás alatt álló cégek, az adótartozással rendelkező vállalkozások, vagy a munkaügyi és fogyasztóvédelmi bírsággal sújtott cégek. A listán jelenleg 365 736 cég 568 963 ügyéről találhatunk információt. A stúdióban: a feketelista főszerkesztője.

Jó tanácsok

Jó tanácsok azoknak, akik nem tudják fizetni hitelük törlesztőrészletét. Mit tegyünk és mit ne, ha nehéz helyzetbe kerültünk? Milyen lehetőségeink vannak, ezek mennyi időre jelentenek megoldást, és mikor melyiket érdemes választani? Futamidő-hosszabbítás, tőkemoratórium, kamatkedvezmény, fizetési halasztás, előtörlesztés vagy végtörlesztés. Mondd, te mit választanál?

Adás: 2009. augusztus 16. vasárnap 8.05

A XXI. század emberének alapvető létélménye a fogyasztás. Eszünk, iszunk, ruházkodunk, szolgáltatásokat veszünk igénybe, utazunk, pénzügyi termékeket vásárolunk, mindezt a nap 24 órájában. Egyesek szerint ez nincs jól így, de mi ezt nem vitatjuk, mert ha vitatnánk sem változna semmi. Fogyasztók vagyunk.

Az viszont már nem mindegy, mit és hogyan. Egyikünk sem szeretne mérgezést kapni valamilyen romlott élelmiszertől, nem szeretnénk megbetegedni, nem szeretjük, ha átvernek bennünket, ha lejárt szavatosságú vagy selejt terméket sóznak ránk. Sőt, azt sem szeretjük, ha pofátlankodnak velünk, ha rosszul adnak vissza vagy átnéznek rajtunk az eladók. Mindenki tapasztalt már hasonlót, mindenki volt már áldozat, és az eset biztosan tönkre is tette a hangulatát aznapra. Mi, a most induló blog szerkesztői is jártunk már így, nem is egyszer...

...és elegünk lett ebből. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért van ez, és máshol miért nincs így? Miért olyan magas a bankok betéti- és hitelkamatai között a különbség? Miért adnak el nekünk olyan termékeket, amiket tőlünk nyugatabbra a tűzbe vetnének? Miért módosíthatnak egyes cégek egyoldalúan szerződéseket? Miért etetnek meg velünk romlott ételeket? Miért olyan magasak az árak? Miért vernek át bennünket léptem-nyomon? Mennyi-mennyi kérdés...

És ahogy ezen gondolkodtunk, kisvártatva rá is jöttünk az egyszerű válaszokra: mert megtehetik, mert hagyjuk. Átvernek egyszer, átvernek kétszer, de miért is ne tennék meg, ha ennek ellenére újra visszamegyünk, és megint ott vásárolunk, ahol egyszer már pórul jártunk? Vagy nem megyünk vissza? Megteszik másokkal, akik még nem égették meg magukat.

Ez a blog azért jött létre, hogy még idejében figyelmeztethessünk mindenkit.

Ez a blog azért jött létre, hogy az önmagukban tehetetlen, egyszerű embereket összekapaszkodásra késztessük.

Találjunk egymásra, mondjuk el egymásnak a tapasztalatainkat, és előzzük meg a kudarcokat! Védjük meg magunkat és védjük meg egymást!

A blog szerkesztői nem azt vállalták magukra, hogy az országot járva lefüleljék a visszásságokat, Michelin-csillagokat osztogassanak vagy álruhába bújva készítsenek rejtett kamerás felvételeket. Nem. Ehhez kevesek lennénk. Az viszont eltökélt szándékunk, hogy minden erre járó figyelmét felhívjuk a botrányos dolgokra, hogy összeszedjük a panaszokat, a fogyasztóvédelmi híreket, közleményeket, megvédjük olvasóinkat attól, hogy bárhol is megégessék magukat. És még ehhez is kevesen lennénk, ezért kérjük a Ti segítségeteket.

Arra kérünk benneteket, hogy amennyiben az ország bármely üzletében, hivatalában jártok, és olyat láttok, hallotok, tapasztaltok, amit nem szeretnétek, ha máskor is megtörténne, ha olyan terméket vesztek, ami után keserű szájíz marad bennetek, írjatok nekünk néhány sort, és mi kitesszük ide, a blogba. Készítsetek fényképet, videófelvételt vagy bármit, azokat is kitesszük. Nincs terjedelmi, formai megkötés. Ha nem érzitek magatokat a szavak emberének, csak annyit írjatok, mi és hol történt. Ha viszont szívesen írtok terjedelmesebb beszámolót, azt is szívesen vesszük. Sőt, ha éppen meglepődve tapasztaltátok, micsoda fejedelmi kiszolgálásban volt részetek valahol, arról is szívesen olvasnánk, hogy ha tehetjük, mi is oda menjünk vásárolni.

Tudjuk, hogy léteznek már hasonló kezdeményezések, és mi nem is akarunk a konkurenciájuk lenni. Nem akarunk versenyezni velük, nem akarjuk lenyomni, kiütni őket. Több szem többet lát — véljük, és úgy gondoljuk, 100 ilyen blog is kevés lenne ahhoz, hogy ebben az országban végre kifogásokra okot adó események nélkül költhessük el a pénzünket, amiért keményen megdolgoztunk. Az lenne a szép, ha egy ilyen blogra sem lenne többé szükség...de azért bizony tenni kell. Hát most teszünk. Segítsetek nekünk, segítsünk egymásnak!

Ne hagyjuk magunkat!