A XXI. század emberének alapvető létélménye a fogyasztás. Eszünk, iszunk, ruházkodunk, szolgáltatásokat veszünk igénybe, utazunk, pénzügyi termékeket vásárolunk, mindezt a nap 24 órájában. Egyesek szerint ez nincs jól így, de mi ezt nem vitatjuk, mert ha vitatnánk sem változna semmi. Fogyasztók vagyunk.

Az viszont már nem mindegy, mit és hogyan. Egyikünk sem szeretne mérgezést kapni valamilyen romlott élelmiszertől, nem szeretnénk megbetegedni, nem szeretjük, ha átvernek bennünket, ha lejárt szavatosságú vagy selejt terméket sóznak ránk. Sőt, azt sem szeretjük, ha pofátlankodnak velünk, ha rosszul adnak vissza vagy átnéznek rajtunk az eladók. Mindenki tapasztalt már hasonlót, mindenki volt már áldozat, és az eset biztosan tönkre is tette a hangulatát aznapra. Mi, a most induló blog szerkesztői is jártunk már így, nem is egyszer...

...és elegünk lett ebből. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért van ez, és máshol miért nincs így? Miért olyan magas a bankok betéti- és hitelkamatai között a különbség? Miért adnak el nekünk olyan termékeket, amiket tőlünk nyugatabbra a tűzbe vetnének? Miért módosíthatnak egyes cégek egyoldalúan szerződéseket? Miért etetnek meg velünk romlott ételeket? Miért olyan magasak az árak? Miért vernek át bennünket léptem-nyomon? Mennyi-mennyi kérdés...

És ahogy ezen gondolkodtunk, kisvártatva rá is jöttünk az egyszerű válaszokra: mert megtehetik, mert hagyjuk. Átvernek egyszer, átvernek kétszer, de miért is ne tennék meg, ha ennek ellenére újra visszamegyünk, és megint ott vásárolunk, ahol egyszer már pórul jártunk? Vagy nem megyünk vissza? Megteszik másokkal, akik még nem égették meg magukat.

Ez a blog azért jött létre, hogy még idejében figyelmeztethessünk mindenkit.

Ez a blog azért jött létre, hogy az önmagukban tehetetlen, egyszerű embereket összekapaszkodásra késztessük.

Találjunk egymásra, mondjuk el egymásnak a tapasztalatainkat, és előzzük meg a kudarcokat! Védjük meg magunkat és védjük meg egymást!

A blog szerkesztői nem azt vállalták magukra, hogy az országot járva lefüleljék a visszásságokat, Michelin-csillagokat osztogassanak vagy álruhába bújva készítsenek rejtett kamerás felvételeket. Nem. Ehhez kevesek lennénk. Az viszont eltökélt szándékunk, hogy minden erre járó figyelmét felhívjuk a botrányos dolgokra, hogy összeszedjük a panaszokat, a fogyasztóvédelmi híreket, közleményeket, megvédjük olvasóinkat attól, hogy bárhol is megégessék magukat. És még ehhez is kevesen lennénk, ezért kérjük a Ti segítségeteket.

Arra kérünk benneteket, hogy amennyiben az ország bármely üzletében, hivatalában jártok, és olyat láttok, hallotok, tapasztaltok, amit nem szeretnétek, ha máskor is megtörténne, ha olyan terméket vesztek, ami után keserű szájíz marad bennetek, írjatok nekünk néhány sort, és mi kitesszük ide, a blogba. Készítsetek fényképet, videófelvételt vagy bármit, azokat is kitesszük. Nincs terjedelmi, formai megkötés. Ha nem érzitek magatokat a szavak emberének, csak annyit írjatok, mi és hol történt. Ha viszont szívesen írtok terjedelmesebb beszámolót, azt is szívesen vesszük. Sőt, ha éppen meglepődve tapasztaltátok, micsoda fejedelmi kiszolgálásban volt részetek valahol, arról is szívesen olvasnánk, hogy ha tehetjük, mi is oda menjünk vásárolni.

Tudjuk, hogy léteznek már hasonló kezdeményezések, és mi nem is akarunk a konkurenciájuk lenni. Nem akarunk versenyezni velük, nem akarjuk lenyomni, kiütni őket. Több szem többet lát — véljük, és úgy gondoljuk, 100 ilyen blog is kevés lenne ahhoz, hogy ebben az országban végre kifogásokra okot adó események nélkül költhessük el a pénzünket, amiért keményen megdolgoztunk. Az lenne a szép, ha egy ilyen blogra sem lenne többé szükség...de azért bizony tenni kell. Hát most teszünk. Segítsetek nekünk, segítsünk egymásnak!

Ne hagyjuk magunkat!