Becslések szerint a „piacozó” őstermelőknek csupán harmada kínálja saját portékáját a vásárlóknak; a többiek őstermelői igazolványukkal visszaélve ismeretlen eredetű termékeken próbálnak túladni.

A termelők szerint sokan import árut sóznak a vásárlókra, de olyan „őstermelő” is akad, aki kicsomagolva teszi pultjára a hipermarketben vásárolt termékeket – írja az Origo.
Galló János huszonöt éve foglalkozik kecsketenyésztéssel, három éve pedig őstermelőként saját feldolgozót is létesített. Annak reményében fogott bele a sajtkészítésbe, hogy jószágainak tejét nagyobb haszonnal, késztermékként értékesítheti. Számításait azonban, úgy tűnik, keresztülhúzzák azok a viszonteladók, akik őstermelői igazolványukkal visszaélve árusítják innen-onnan összevásárolt tejtermékeiket. „Országszerte egyre többen kínálnak kecskesajtot, sokasodnak azok a konkurensek is, akik – bár rendelkeznek őstermelői igazolvánnyal – nem termelők. Egyesek külföldi portékát árulnak, mások tehéntejjel kevert kecsketejből készítenek sajtot” – panaszolja az Origónak a kiskunfélegyházi Galpesi Kecsketenyészet tulajdonosa. Mint mondja, olyan konkurensük is van, aki a raktáráruházakban vásárolt sajtokat őstermelői termékként tukmálja vásárlóira. Viszonteladókkal pedig a valódi őstermelők nem tudják fölvenni a versenyt, hiszen a családi alapon gazdálkodók képtelenek negyven-ötvenféle terméket előállítani. „A vevők azt hiszik, hogy az őstermelők pultja olyan, mint egy bolt, pedig nálunk csupán néhány fajta áru kapható. Aki sokféle tejterméket árul, általában nem őstermelő” – hangsúlyozza Galló.
A kiskunfélegyházi termelő akkor tudná késztermékként értékesíteni összes kecsketejét, ha a „svindler” árusok eltűnnének a piacokról, ám szakhatósági ellenőrzések híján erre nincs remény. Pedig Galló szerint könnyen fennakadhatnának a rostán azok a piacozók, akik őstermelői igazolvánnyal igen, földterülettel és jószágokkal azonban nem rendelkeznek.
A Galpesi Kecsketenyészet tulajdonosa egyelőre nem kívánja fejleszteni a mintegy száz kecskéből és hét tehénből álló gazdaságát. Mint mondja, elsődleges célja a jelenlegi állomány tejének feldolgozása és értékesítése – több munkát nem is bírna el a négytagú család. „Korábban a tej egy részét felvásárlóknak adtuk el, idén azonban úgy döntöttünk, hogy az összes alapanyagot magunk dolgozzuk fel. Állandó vevőkört próbálunk kialakítani: hetente négyszer piacozunk, és házhozszállítást is vállalunk. Utóbbi most kezd felfutni; amióta tehéntejet és -sajtot is készítünk, egyre többen rendelnek tőlünk” – mondja a gazdálkodó.
Galló János szerint egy kecskefarm és egy tejfeldolgozó beindításához legalább tizenöt-húszmillió forint tőke szükséges. Ebben benne van a jószágok, egy modern istálló, higiénikus fejőház, valamint a tejüzem kialakításának és felszerelésének (például csomagológép, üst) ára is. Az így előállított kecsketejet a szabadpiacon háromszáz-négyszáz forintért értékesíthetik az őstermelők, a felvásárlók pedig literenként száz-százharminc forintot adnak a termékért. A kecskesajt kilójáért körülbelül 2500-3500 forintot kaphat az őstermelő.

(elelmiszer.hu)